Az első talpacska emléknyomat születése!

A nagytakarítás…

Hogy őszinte legyek, a  talpacska emléknyomatok története egy  óriási nagytakarítással kezdődött…….. Úgy 5 évvel a gyermekem születése után elérkezettnek láttam az időt, hogy végérvényesen megszabaduljunk a régi babaholmiktól. Nehéz dolog a szortírozás és az emlékek zsákba pakolása, de időnként meg kell tenni olyan praktikus okok miatt is mint a hely felszabadítás, és a “kell még egy szekrény”  örökös problémája miatt is.

Így volt ez azon a nyári délutánon is, amikor egy jéghideg jegeskávé után belevetettem magam a ruhazsákok, játékok szortírozásába.  Az akkor 5 éves Nimród fiam természetesen nem akart kimaradni a buliból, így együtt kezdtünk neki a pakolásnak.  Nem kellett hozzá sok idő, amikor is megtaláltuk azt a barna papírdobozt amibe kisfiam első évének emlékei lapultak. 

Kinyitva ez a kép tárult elém:  Kórházi karszalag, papír szalvétába tekert köldökcsonk, folpackba csomagolt  levágott hajacska és minden mennyiségben róka, róka, róka.

Az első rókás takaró, az első rókás kis zokni, plüss és miegymás ömlesztve ott hevert előttem.  A mama által horgolt sötétvörös róka uraság hamar le lett cserélve zümikére a méhecskére, így ő is a dobozba került. Természetesen az első baba talpacska lenyomat is előkerült, meggyűrten a doboz többi tartamától. Korholtam is magam miatta, hogy milyen rendetlen vagyok, egy ilyen fontos dolgot csak bedobok a dobozba, de – mentségemre legyen mondva – akkoriban csak a túlélés lebegett a szemem előtt és minden fontos emlék így landolt a többi közt azzal a gondolattal, hogyha lesz időm rendezem és csinálok belőle valami szépet…

Róka mánia…

Mivel a férjem vezetékneve Róka és a baráti társaságban is Róka becenévre hallgat, így azt mondhatom, hogy beházasodtam a rókaságba.  Ez a róka mánia nálunk nemcsakegy futó hóbort, hanem családi kötelesség is, és a kisfiam rókasága – bármit is jelentsen ez – veleszületett természete. Innen eredeztethető nálunk a róka imádás minden formája.

Ezért nem csodálkoztam cseppet sem, amikor a doboz pakolászása közben a kisfiam feltette nekem azt a határozott – már annyiszor halott – kérést, hogy……..

Fogtam a kis babattappancsos gyűrött papírlapot és éreztem, hogy most van az a valamikor, amikor ebből a pici eldugott emlékből valami olyat kell alkotni amivel a kisfiam azonosul, amire rácsodálkozik, amitől azt érzi hogy a veleszületett rókasága, az önazonosság jó dolog és szép dolog. Így készült  hát el az első rókás emléknyomat poszter kisfiam első talp lenyomatával.

Az, hogy ebből a kívánságból és ötletből pár év múlva vállalkozás lett, már egy másik igaz történet..